Korunk hõsnõje vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és mûanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is.
Tizenkilenc évesen már vannak õsz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét.
Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit õ ki ne tudna venni a munkásruhából.
Esténként négykézláb mászik a bárpulton – hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképû férfi után.
Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála.
Nem vízköves sem a fürdõszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetõlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára.
Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé.
Ha van gyereke, az gyönyörû, és rendszerint a vécé közelében játszik.
Elképesztõ gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bõre.
Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszûnik.
Csak kétféle idõjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az esõ.
Az elõbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája…”
Archívum: március, 2009Két kolléganő beszélget a reggeli kávénál, az egyik panaszkodik - Hááát, mikor a múltkor az én torkom fájt, leszoptam a férjem és a - Német házaspár utazik haza az esõben. Ahogy mennek egyszer csak a - Az álmok igenis teljesülnek. |
||

Bejegyzések (RSS)