Hülyeség-vicc-nevetés blog

komi szerint:

Egyszervolt sosem volt nagybácsi.

Nem létező nagybátyám a minap megszólított.
- Édes öcsém, ugye tudod, kire kell szavazni!
Még nem tudom, de meglehet, mondtam én zavaromban,
mert respektálom az idős túl élő képességét.
Ismerve munkás mozgalmi, és egyéb útjait, nem merek vele szemben érvelni,
legfeljebb bólogatok, hamarabb szabadulok.
A második világháború alatt a házban lakó deportált zsidók vagyonát mentette
a náci zsákmány szerző pribékek elől.Azt, amit egy kofferben nem tudtak,
vagy nem mertek elvinni magukkal a “munka táborokba”.
Már akkor tudta, hogy a szerencsétlen sorsú családok java soha nem jelentkezik az ingóságáért.
Veszélyes tevékenységéről úgy próbálta elterelni a figyelmet, hogy noha nem volt a nyilas párt tagja,
de szorgalmasan jelentgette fel ismerőseit a “testvéreknél”, főleg azokat,
akik nem rá akarták bízni vagyonkájukat.
Az ostrom alatt lejárt vidékre, aranyért ezüstért,élelmiszert hordott a fővárosba,
amit dupla haszonnal adott tovább a tehetősebb rászorultaknak.
Egy utcai harcban elesett német katona holttestét levonszolta a kapu elől a pincébe ,
ahol történetesen ő volt a megbízott légó parancsnok, mint vice ház mester,
földszinti, szolgálati szoba konyhával és fali kúttal.
Győzködte a rémült lakókat, hogy a katona él, csak eszméletlen, és milyen jól jön majd, ha vissza jönnek a németek.
De nem a németek jöttek, hanem az oroszok. Gyorsan felmérve a helyzetet, leborította a hullát a tábori ágyról,
és az idegesen géppisztolyukkal hadonászó pufajkás oroszoknak hevesen bizonygatta,
hogy azt bizony ő ütötte agyon, megvédve a rá bízott lakókat a bántalmazástól.
A háború után belépett a szocdemekhez, megtarthatta a belvárosi két szoba hallos cseléd szobás elhagyott lakást,
és mivel nem jöttek vissza a bérlők Dachauból, ki utalták neki.
Azután győztek a kommunisták, oda nem mert belépni, félve, hogy úgy sem sokáig húzzák. Tévedett.
Jöttek haza páran a lágerekből, akik igazolták őt, hogy tisztességesen bújtatta vagyonkájukat, már amit vissza adott.
Így a gyárban, ahol dolgozott, szakszervezeti bizalmi lett, de nem sokáig bírta magát kivonni a kommunisták invitálása alól, belépett.
Szervező zsenije hamar felismerte a lehetőséget, hogy ha megbízható elvtárssá vállik, boldogul.
Ötvenhat nem volt bekalkulálva, még neki sem.
Illegalitásba vonulva figyelte az eseményeket, napi kétszeri étkezés, és egy kübli csere volt az ellátás lényege,
amit a családjától kapott az általa a háború előtt kialakított légó pincei titkos üregben,
ahol a zsidóktól megőrzésre átadott javakat is bújtatta volt.
Később valahogy tisztázták a nevét, többen igazolták, hogy zsidókat menekített, meg olyat is állítottak,
hogy sokáig ápolt egy német katonát a légó pincében,ahol ő volt a parancsnok,
akit aztán a szeme láttára vertek agyon a ruszkik.
Csak épp a család nem tudott vele elszámolni, hogy éppen hol tartózkodik. Azt hazudták hirtelen,
hogy le ment vidékre élelmiszerért a forradalmároknak.
Nem is rossz ötlet, ölelte meg aggódó feleségét, majd a rejtekét elhagyva a maradék ékszerekkel lesietett vidékre,
az alföldi nagy tanya világba, ahol már javában ásták ki a lesózott fél disznókat,
amiket még a Rákosi elvtárs begyűjtői elől mentettek el ínségesebb időkre, ami ekkorra elérkezett.
Oldalkocsis motorjával kissé csámpásan haladt felfelé a nagy teherrel ,de már a külső kerületekben lekapcsolták
a járőröző felkelők. Vastag talpú gojzer varrott sárga cipője okán feketéző, kiugrott ávósnak nézték többen
a fiatal fegyveresek közül. A teherautójuk platóján lévő kábel dobon lévő szürke villany vezetékből kezdték a neki szánt
minimális mennyiséget kimérni egy akasztáshoz.
A nagybátyám vörös fejjel üvöltve követelte a tárgyalást, mert hogy ő élelmiszer futár, és őt majd mások igazolják.
Fél órás telefonálgatás után kiderült, hogy igazat beszél, tudnak róla, már várják az élelmiszer utánpótlást a kerületben.
Sűrű ölelgetés, és váll veregetés után útjára bocsájtották egy, a fűzőjénél össze kötött pár bakkancsal,
hogy azt vegye fel, ha élni akar. Nem haza vette az irányt, iparkodott túladni az árun, lehetőleg veszteség nélkül.
Az események után az ö neve is a keresettek listáján végezte, mivel kollaborált a felkelőkkel, de a véletlen megint segített.
Amikor begyűjtötték , valaki a járőrökből, a bőrét mentve vallotta, hogy nem engedte felakasztani azt a sárga,
gojzer varrott cipős pasast, még mások meg azt vallották , hogy soha nem érkezett meg az élelmiszerrel,
tehát nem felkelő, hanem valami más.
Kemény munkás évek után vissza küzdötte vissza magát a szak szervezet vezetésébe, a zűrös ügyeit elfeledve, beslisszolt az MSZMP soraiba,
mert jó ajánlást kapott, voltak akiknek még rémlett, hogy az ostrom alatt valami sebesült szovjet, vagy milyen katonát bújtatott , de mind egy is.
Élni kell! A gyerekeket felnevelni kell. Párt ajánlással besuvasztani főiskolára,
egyetemre, külföldi ösztöndíj, miegymás. Évente szakszervezeti nyaralás a Balatonon, családostól,
telelés a magas Tátrában, Merkúr Zsiguli kiutalás soron kívül, kettő. Egyiket eladva tisztes haszonnal, a másik már felébe kerül.
Szorgalmas,és küzdelmes élet, de egyszer ennek is vége szakadt. Bedőlt a nem létező szocializmus.
Volt, akire rá is dőlt. Így járt az én sosemvolt bácsikám is. A gyárat privatizálták, a szak szervezeteket kirakták a kerítésen túl,
és még azon is túl,ahol a kis malac túr. Az idős is könyökölt, hogy a magáét megszerezze, de hasztalan.
Elő jöttek azok az emberek, akik még arra emlékeztek, hogy zsidó családokat fosztott ki, jelentett fel,
állítólag valami német sebesült katonát is agyon ütött, és meglépett a forradalom alatt a felkelők élelmiszer szállítmányával .
Belátva, hogy ez a harc lesz a végső, a sors össze fogott ellene, és nyugdíjba ment.
Szerény apanázst állapítottak meg neki , de az évek alatt szépen dagadt az összeg. Az a komcsi kormány,
ha nem emeli állandóan a gáz árát, mondta, vígan megélek a nyugdíjamból.
Mozira, színházra nem telt, maradt egyetlen szórakozás a politikai gyűlésekre, tüntetésekre való eljárás,
síppal, dobbal, meg nádi hegedűvel. Egy életen át felgyülemlett indulatok, úgy mint, elnyomás, fenyegetettség, nélkülözés,
kizsákmányolás, és meg nem értés, még otthon sem.
Süvítve tör ki a torkán, skandálva az éppen aktuális mondatokat, amit a tömegből átvesz,
nem szégyellve az egyébként erősen foghíjas száj üreg feltárását sem, sőt, mintegy demonstrálva azt,
mert egy megszorító csomag maradványának tudta be. Kormányok jöttek, kormányok mentek,
de a múlt, az csak kísért tovább.
Hol ezért, hol azért nem kellett az idős a mindenkori hatalomnak.
De most van esély, valami azt üzeni az eszének, hogy vissza jöhetnek a régi szép idők,
ismét szükség lehet a sok oldalú emberekre, akik fel merik vállalni a kor kihívását,
és helyt állnak mindenkor ,minden körülmény között, ha kell a világgal szemben is, az övéiért, népet, nemzetet beszélnek,
mint azokban a legendás években. És még a sárga gojzer varrott cipője is megvan.
Csak azt nem veszi érte, hogy ehhez ő már nem, csak a szavazata kell!