Hülyeség-vicc-nevetés blog

- Pistike, mondj egy kérdő mondatot!
- Jó. Mikor lesz már vége az órának?

Kötelező tananyag!

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Oh, The Temptation from Steve V on Vimeo.

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok 
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös 
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Skót tudósok végeztek egy kísérletet. Több száz pénztárcát szórtak szét Edinburgh-ben, és kíváncsian várták, hányat juttattnak vissza a becsületes megtalálók.

Érdekes módon a tárcák majdnem fele visszatalált az eredeti tulajdonosához. De itt vált igazán izgalmassá a dolog. A tárcákba ugyanis négy fénykép valamelyikét rakták: egy mosolygó kisbabát, egy aranyos kutyust, egy boldog családot illetve egy elégedett idős párt. Volt olyan tárca is, amibe fénykép helyett adakozást igazoló papírokat raktak, illetve volt olyan is, amibe semmit. Mindegyik “csoport” 40 pénztárcából állt.

A kísérlet eredménye: a kisbabás tárcák majdnem kilencven(!) százalékát visszaküldték. A második helyezett lett a kiskutya képe (53%), a harmadik a család (48%), aztán az idős pár (28%). A jótékonykódást igazoló tárcáknak csak 20%-a, míg a “kontroll” üres tárcák 15%-a jutott vissza.

Dr. Wiseman, a kutatás vezetője le is vonta a tanulságot: “Ha valaki szeretné megnövelni az esélyét, hogy visszakapja elveszett pénztárcáját, szerezzen valahonnan képet egy minél aranyosabb kisbabáról, és rakja minél láthatóbb helyre a tárcájában!”

Ja, arról nem szól a fáma, hogy pénz volt-e a tárcákban…

Forrás: http://lenyeg.blog.hu/